A rönkház eredete és tipusok
A rönkház az egyik legősibb faépítési forma, melynek a tradíciói feltehetőleg még a ma hagyományosnak tekintett építészet előtti korba nyúlnak vissza. Bár a rönk- és gerendaházak lényegesen nagyobb mennyiségű faanyagot igényelnek, mint a keretszerkezetű faépületek, számos olyan esztétikai és épületfizikai előnnyel rendelkeznek, amelyek ezeket az épületeket sokak számára vonzóvá teszik. A rönkházaknak két fő típusa létezik, nevezetesen a kézzel faragott és a profilmart rönkökből készült épületek. A kézi technológia lényegesen élőmunka-igényesebb, és több hibalehetőséget rejt magában, azonban sokan csak ezeket az épületeket tekintik „valódi“ rönkháznak, természetes, szabálytalan megjelenésük miatt. Magyarországon ehhez a fajta építkezéshez hiányzik az alapanyag, ezért ilyen épületek csak elvétve fordulnak elő. A profilmart rönkökből készített házak technológiája lényegesen egyszerűbb és jobban automatizálható, ezért Európában az ilyen házak kedveltebbek. Ilyen épületek Magyarországon is megtalálhatók. Ezeket általában külföldi alapanyagból, külföldi üzemekben készítik el, majd a megfelelő tervek alapján Magyarországon állítják össze. Bár a természetes faanyag hőszigetelő képessége viszonylag alacsony, és így – a falvastagságtól függően – általában a falszerkezet hőszigetelési értéke sem nagyon magas, az ilyen házak lakói ritkán panaszkodnak a magas fűtésszámla miatt. Emögött feltehetőleg elsősorban a falak jó hőtároló képessége áll. Ebből a szempontból a rönkházak, a falak nagyobb tömegének köszönhetően túlszárnyalják a keretszerkezetes házakat. További nagy előnyük a faanyag páraszabályzó képessége, amely segít a beltéri páratartalom fiziológiai szempontból megfelelő értéken tartásában.
Felhasznált irodalom:
Faépités – Nyugat Magyarországi Egyetem, Építéstani Intézet
The Preservation and repair of historic log buildings






























