Gépi rönkházak

Profilozott rönkház

A profilozott rönkház gyártástechnológiájában az engedélyezési terv szintű terveket először egy számítógépes tervezőprogram segítségével gerendákra bontják le, majd ezeket az elemeket fenyő rönkökből kialakítják. A rövidebb rönköket sokszor ékcsapos toldással egyesítik. A hossztoldás nem teherviselő, mivel a gerendafalak hajlításra nincsenek igénybevéve, csupán a szállítást, anyagmozgatás során jelentkező igénybevételeket kell elviselnie. Az elemek keresztmetszeti kialakítása megfelelő átmérőjű rönkökből, körmaróval vagy speciális profilmaróval történik. A körkeresztmetszetű rönkök alsó oldalán megfelelő konkáv felületet alakítanak ki, aminek segítségével az alatta következő rönkre rá tudják majd azt ültetni. A rönkök felső felületén is megfelelő profilikialaktás történik, amelynek a segítségével a következő rönkhöz megfelelően tud majd csatlakozni . A profilkialakítás mellett itt sok esetben egy feszültségmentesítő hornyot is elhelyeznek, annak érdekében, hogy a későbbi száradás ne vezessen repedésekhez. Az egyes rönkökbe szintén még a gyártó csarnokban függőleges irányú, egymáshoz csatlakozó (az összeépített házban egymás fölé kerülő) furatokat is kialakítanak. Ezek a furatok elektromos vezetékek elhelyezésére, az esetleges összehúzó menetesszárak befogadására szolgálnak, valamint itt helyezik el az épület felállításakor azokat a 3-4 gerendán átnyúló peckeket, amelyek a fal merevségét biztosítják.

A rönkfalak sarokcsatlakozásait leggyakrabban úgy helyezik el, hogy a csatlakozó falak rönkjei egymáshoz képest fél vastagsággal el vannak tolva (azaz az egyik fal építése egy fél rönk elhelyezésével indul), és a felső rönk nyergelt kiképzéssel csatlakozik a szomszédos fal alatta elhelyezkedő rönkjéhez.  Bár ez az általánosan alkalmazott módszer, egyéb megoldások – például sarokoszlop alkalmazása, amelybe a rönkök függőleges csappal csatlakoznak – szintén elképzelhetők. A furatok, sarokcsatlakozások és egyéb esetleges megmunkálások általában számítógépvezérelt gerendamegmunkáló berendezéssel kerülnek kialakításra. A gerendák megmunkálása után az épületet próbaképpen összeállítják, az egyes gerendákat pedig egyedi, jól azonosítható jelzéssel látják el. Ezután az épületet szétszedik, és rönkönként szállítják a helyszínre. A rönkökhöz összeállítási útmutatót is mellékelnek, amelyen egyértelműen beazonosítható, hogy melyik rönknek hol a helye. Ezáltal az építéshelyszíni munka elősorban szerelő jellegűvé válik. A rönkház felállításához megfelelő fogadószint kialakítására van szükség. Erre helyezik az első rönköket, vagy közvetlenül a vízszigetelésre, vagy egy köztes alátétpalló alkalmazásával (ez utóbbi segítheti a megfelelő szintezést.) Az első rönköket megfelelő rögzítő elemekkel horgonyozzák le a fogadószinthez. Az első gerendák elhelyezése után kezdődik a falak felépítése, az egyes rönkök egymásra helyezése és rögzítése, a megfelelő tervek szerint. A rönkök közé tömítőfilc kerül, amely biztosítja a megfelelő légzárást (5. ábra). A tömítésre különösen kell ügyelni a sarokcsatlakozásoknál. A rönköket hosszabb, 3-4 gerendát átfogó cövekekkel rögzítik, amelyet a függőleges, egymás fölött elhelyezkedő furatokba ütnek be. A cövekek elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy azok ne az elektromos vezetékek elhelyezésére, vagy egyéb célokra fenntartott furatokba kerüljenek (ezek az összeépítési rajzon fel vannak tüntetve, és célszerű az első sorok elhelyezése után az alsó gerendán is jól látható módon feltüntetni, a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett.)

Áthidalók, lebegő falak, vagy egyéb, alá nem támasztott falrészek (pl. a sarkoknál alkalmazott túlnyúlás) esetén a rönköket menetes szárral is össze szokták fogni, a megfelelő együttdolgozás és a lehajlás megakadályozása érdekében. Ezeket a menetes szárakat a későbbi összeszáradás, zsugorodás miatt többször utána kell húzni. Az utánhúzáskor az áthidalókat alá kell támasztani, hogy a rögzítés ne görbült helyzetben történjen. A födémek kialakítása különböző lehet. Ezeknél a házaknál általában a födém esetében is kedvelt megoldás a rönkök födémtartóként történő használata (6. ábra). Ilyenkor a rönköket többnyire a sarokcsatlakozásoknál alkalmazotthoz hasonló módon eresztik be az oldalfalba. Az elemek alján kialakított profil az erre kialakított takaróelemmel elrejthető. A válaszfalak szintén készülhetnek rönkökből, de költségkímélő megoldás a keretszerkezetes válaszfalak alkalmazása. Ezek kellő körültekintéssel problémamentesen kombinálhatók a rönkfalakkal.

A rönkházak építésénél a legkomolyabb kihívást a rönkök száradása, és az ebből fakadó függőleges méretváltozás jelenti. Mivel a rönköket beépítés előtt nem, vagy csak kis mértékben lehet kiszárítani, a faanyag a végleges nedvességtartalmát csak a beépítés után, hosszú idő (több hónap) után éri el. Ez alatt az idő alatt a fal méterenként akár 5 cm-t is zsugorodhat függőleges irányban. Ez számos esetben jelent problémát:

1.    a nyílászárók beépítésénél;

2.    kémény bádogos munkáinak elkészítésénél;

3.    a tetők kialakításánál;

4.    a keretszerkezetes válaszfalak csatlakoztatásánál;

5.    lépcsők és álmennyezet elhelyezésénél;

6.    csempe és egyéb burkolatok alkalmazásakor;

7.    egyes szerelvények elhelyezésekor; és

8.    minden olyan esetben, amikor olyan elemet helyeznek el, amely nem zsugorodik együtt a rönkfallal.

A fenti problémák megoldására az építők kidolgozták a megfelelő módszereket. Ennek ismertetésére másutt kerül sor.